Újságíró, fasiszta politikus, a vallon légió közlegényéből a Wallonien-SS Standartenführere, később pedig jól menő építészeti vállalkozó. Ebben a bejegyzésben Léon Degrelle kalandoktól nem mentes életét fogom bemutatni.

Léon Degrelle 1906. június 15-én született a francia határ közelében fekvő Bouillion városában, Vallónia tartományban. Édesapja mélyen hívő katolikus volt, aki az 1905-ös francia szekularista törvény miatt emigrált Belgiumba. Hamar megkapta az állampolgárságot, és belépett a keresztényszocialista Katolikus Pártba. Természetesen Léon is katolikus neveltetést kapott, gyerekkorában minden nap részt vett szentmisén, és egyházi iskolába is járt. A namuri egyetemen jogot hallgatott, de megbukott a vizsgákon, ezért 1925-ben megszakította tanulmányait. Itt ismerkedett meg Charles Maurras műveivel, amik nagy hatást gyakoroltak az ifjú Degrelle-re.

Charles Maurras, aki nagy hatást gyakorolt az ifjú Degrelle-re

Maurras egy tradicionalista, monarchista, parlamentarizmus ellenes, nemzeti szindikalista franciaországi gondolkodó volt. Erősen protestáns, és forradalom ellenes volt, úgy gondolta, hogy a reformáció, a felvilágosodás és a francia forradalom végső kimenetele egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy az egyének többre becsüljék magukat, mint a nemzetet, ami negatív hatással volt az utóbbira, és hogy a demokrácia és a liberalizmus csak tovább ront a helyzeten. A namuri egyetemen elszenvedett kudarc után Degrelle a Leuveni Katolikus Egyetemen folytatta tovább tanulmányait. Egyetemi éve alatt belépett a Katolikus Akció a Belga Fiatalokért nevű ifjúsági politikai mozgalomba, amely lényegében egy szabadcsapat volt. Degrelle a tanulásban nem volt túl sikeres, de nagyon nagy tehetsége volt az íráshoz, egyetemi évei alatt ő volt a L'Avant-Garde nevű diákújság főszerkesztője. Tehetségére hamar felfigyeltek, és 1929-ben a Le Vingtième Siècle szerkesztője lett. Ekkor végleg abbahagyta tanulmányait, és az írásnak szentelte életét. Ellátogatott időközben Rómába is, ami még jobban elmélyítette katolikus hitét. 1929-ben Mexikóba utazott, hogy beszámoljon a Cristero-felkelésről, amely a mexikói kormány nyíltan szekuláris, antiklerikális, és katolikusellenes törvényei miatt robbant ki.

Miután hazatért, 1930-ban átvette a Christus Rex nevű újság vezetését, amely irányítása alatt hatalmas sikereket ért el. Belépett a Katolikus Pártba is, de ott hamarosan szembekerült a konzervatív tagokkal. A Rex című lapot arra használta fel, hogy kritizálja a Katolikus Párt vezetését, és ezzel számos követőre (na meg persze ellenségre is) talált a párton belül. 1935. november 2-án a Kortrijk-puccs elnevezésű eseményen Degrelle és a követői megzavárták a katolikus párt vezetőinek találkozóját Kortrijkban ,korruptnak és hatástalannak ítélte őket, és lemondásukat követelték. Degrelle abban reménykedett, hogy befolyást szerez a Katolikus Pártban, de annak vezetői elfogadhatatlannak találták követeléseit. November 6-án a Katolikus Párt kizárta soraiból Degrelle-t.  Végül 1935-ben egy új politikai formációt hozott létre, a Katolikus Pártból kilépett tagokból: a Rex-et. A Rexista Párt a belga társadalom "erkölcsi megújulását" szorgalmazta a katolikus egyház dominanciáján, a korporatív társadalom kialakításán és a liberális demokrácia felszámolásán keresztül. A párt egyik fő ideológusa-Degrelle mellet-Jean Denis volt. Támogatták az integrizmust, amely a 19-20. század fordulóján a katolikus egyházon belül kialakult mozgalom volt, mely a hit integritása, épsége felett kívánt őrködni. A magán- és közélet minden kérdésére a hitből kívánt választ meríteni, a kultúra, a politika kérdéseit is az egyház közvetlen hatalma alá kívánta rendelni, a modern világhoz való alkalmazkodást mereven elutasította. A Rexista Párt elutasította a liberalizmust, a marxizmust és a kapitalizmust is, ehelyett a korporatív gazdasági rendszert tartotta ideálisnak, idealizálva a vidéki életet és a hagyományos családi értékeket. A mozgalom példának tekintette az olasz fasizmust, több elemét is átvette Mussolini gondolatainak. A párt rövid idő alatt sikerre tett szert. Ez köszönhető az egyre eszkaláló gazdasági válságnak, Degrelle remek retorikai képességeinek, és a jól működő propagandának. A mozgalom a csalódott választókat célozta meg, például a tradicionalista katolikusokat, a veteránokat, a kiskereskedőket és a munkanélkülieket.

A Rexista Párt zászlója

A Rex indult az 1936-os belga választásokon, ahol a szavazatok 11,5 százalékát szerezte meg. Ezzel az eredménnyel 202 képviselőházi helyből 21-et, a Szenátusban pedig 101-ből 8-at szerzett, így a Parlament negyedik legerősebb pártja lett a Munkáspárt, a Katolikus Párt és a Liberális Párt mögött. Viszont hozzá kell tenni, hogy a párt csak a katolikusok által lakott Vallóniában tudott sikereket elérni, Flandria tartomány szavazóit nem tudta megszólítani a Rex. Degrelle még ugyanebben az évben találkozott Hitlerrel és Mussolinival is, aki anyagilag is támogatta pártját. Degrelle csodálta Adolf Hitler hatalomra jutását, és fokozatosan utánozta a fasiszta politikusok stílusát is. Degrelle az 1937. áprilisi brüsszeli időközi választáson indult a Katolikus Párt miniszterelnöke, Paul van Zeeland ellen, akit – a rexista győzelem meghiúsításának reményében – minden más párt, köztük még a kommunisták is támogattak. Degrelle döntő vereséget szenvedett: a szavazatok mindössze 20 százalékát szerezte meg. Ezt követően a Degrelle egyre jobban parlamentarizmus ellenes lett, és egyre jobban kezdett szimpatizálni Adolf Hitlerrel, ennek hatására bekerült a párt programjába az antiszemitizmus is.

Az 1939-es választásokon a többi párt erőteljes propagandát fejtett ki a Rex ellen, ami meg is hozta az eredményét: a párt a szavazatok csupán 4,4%-át szerezte meg. Még ebben az évben, 1939. szeptember 1-én tört ki a II. világháború. Belgium semleges maradt, és a semlegességét eleinte Degrelle is támogatta. Azonban 1940. május 10-én a Wehrmacht lerohanta Belgiumot. A Rexista Párt darabjaira hullott. Egyesek ellenezték, mások viszont üdvözülték a német megszállást. Az utóbbiak közé tartozott Degrelle is, akit németekkel való kollaborációja miatt Franciaországba internáltak. Belgium kapitulációja után, július 30-án tért vissza Brüsszelbe, és újraszervezte a pártot. 1941-re a belga vezetők, köztük Degrelle is rájöttek, hogy a háború nem fog hamarosan véget érni, és amíg tart, a németek semmilyen hatalmat nem ruháznak át a belgákra.  Degrelle egyre inkább és nyilvánosan nácipárti lett, mígnem 1941. január 1-jén a Le Pays Réelben, majd január 6-i beszédében Degrelle kijelentette, hogy támogatja Belgium német megszállását. Ez szakadást eredményezett a párton belül, sok rexista náciellenes földalatti mozgalmaknak lett a tagja. A németeket azonban nem hatotta meg Degrelle nyilatkozata, Belgiumban a vallonokkal szemben sokkal inkább a flamandokat preferálták, ez pedig nyilván szúrta a pártvezér szemét. De Degrelle eldöntötte, hogy bizonyítani fog…
Folytatása következik...

A Rexista Párt himnusza